A légzésvédelem többféle módon is megoldható, a közös bennük mindössze az, hogy bizonyos esetekben életet is menthetnek.
Számtalan olyan munkaterület létezik, ahol egyes esetekben káros gázok és por terjeng a levegőben, ami akár az egészségre nézve is káros lehet, sőt, halált is okozhat. Természetes, hogy ilyen körülmények között dolgozni gyakorlatilag tilos a megfelelő munkavédelmi eszközök nélkül. Erre a problémára kínálnak megoldást a professzionális légzésvédők, amelyek többféle változatban is elérhetőek attól függően, hogy milyen anyagokat kell kiszűrniük.
A légzésvédőket két alapvető csoportba sorolhatjuk, az egyik az izolációs, a másik pedig a szűrős típus. A kettő közötti alapvető különbség az, hogy hogyan biztosítják a szennyeződésmentes levegőt a légzésvédő viselője számára.
Az izolációs légzésvédő egy bizonyos forrásból - többnyire palackból - közvetlenül továbbítja a légzésre alkalmas levegőt az eszköz viselőjének anélkül, hogy az érintkezne az ártalmas levegővel. Mivel a palackoknak akár hosszabb időre is elegendő levegőt kell tartalmazniuk, és emiatt a méretük jókorára is nőhet, léteznek olyan nyomólevegős készülékek, amelyeket kerekes kézikocsin rögzített palackokhoz lehet csatlakoztatni, de természetesen kisebb kapacitású, övre szerelhető táskában is elférő palackos készülékek is léteznek, amelyek a rövid ideig tartó munkavégzéshez lehetnek ideálisak.
A szűrős légzésvédő az izolációssal szemben a helyiség levegőjét szűri meg. Ez a típus nem alkalmazható minden környezetben, kizárólag ott, ahol az egészségre ártalmas gőzök, gázok, vagy por koncentrációja a megengedett érték alatt van - ez a szűrő típusától függ -, oxigénhiányos környezetben pedig nem használható, hiszen azt nem képes pótolni.
Persze nem csupán ez a két alapkategória létezik, hiszen többféle szempont alapján lehetséges a légzésvédelemre kifejlesztett eszközöket csoportosítani. Ilyen például a kialakítás, azaz, hogy milyen a légzésvédő alakja, formája, mérete, és, hogy milyen szintű a védelem, amit nyújt.
